gödör ÉS az ösvény
Tapasztalatom gödör dolgában, hogy két lehetőségem van:
1.a
dühöngök, bosszankodom, írok itt egy bejegyzést, hogy szarul vagyok, hisztizem, kérem vagy elveszem mások figyelmét, próbálok abból töltődni, és persze még mélyebbre süllyedek (ly? -- vicc hogy nem tudok helyesen írni :D)
1.b
terápia jelleggel másokra figyelek, másokkal foglalkozom – ami ugyan enyhülést hoz, de aztán annál nagyobbat bukom vissza a szarba, ráadásul állandóan az enyhítő szertől való függés veszélye lebeg körül
1.c
futok, barátokkal vagyok, alkotok, szexualizálok, olvasok, tanulok – ami egészen csodás magaslatokba emel ugyan, de ami után elképsztően kemény újra ugyanoda becsapódnom
1.d
guruként kádban ülve felfedezem, megértem, rájövök, feldolgozom, kisírom, lelkendezem szárnyalok – majd csattanok nemsoká, mint a "a", "b" és "c" esetekben...
1.e
1.f
1.g
-
2.
Mélyebbre süllyedek! (!!!) NÖVELEM a nyomást magamon. Lépek egyet abba az irányba, amitől a fenti korlátozó módszereim (szerep, játszma, egó, stb.) pillanatnyi enyhülést nyújtva megóvni próbálnak.
Tehát:
Megfigyelem magam –› azonosítom a rettegésem forrását (erre másokban – itt vagy máshol – tükröződni nekem nagyon hasznos) –› megkeresem mitől félek a legjobban ÉS –› LÉPEK EGYET abba az irányba.
NAGY levegő.
Bátorság.
ŐSZINTESÉG!
-
Tudjátok mi történik?
Semmi.
A világon SEMMI.
Sőt.
ELKÉPESZTŐ eufória ér utol, hogy jééé, basszuuuuuus...
Ettől NEM IS KELL ...
... kellett volna féljek.
-
Nyugalom.
-
És az adott téma NEM JÖN TÖBBÉ elő.
SOHA többé.
Miután ezt megéltem.
: )
-
CSAK RAJTAM áll, hogy azt a lehetőséget, amit mások, vagy akár ezek a Szívesség Hálózat portálok adnak arra használom, hogy a fenti szerepeimet erősítsem, vagy arra, hogy a tükörbe nézve, és azt összetörve észrevegyem, hogy csak magamat látom a világban.
És hogy valójában gödör sincs.
Amint tudatosan belelépek.
Sőt: MINDIG kiderül, hogy magaslat.
-
Mert minden gödör lehetőség.
Esély.
Alkalmom.
Magamról tanulva, magam elfogadásához, tehát szeretetéhez közeledni.
-
Tudom, tudom.
Okoskodom.
Ez meg az én játszmám.
:D
- Joós István's blog
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Legfrissebb kép
15 hozzászólás
köszönet
Annyira jól írtad! azok a pontok annyira általam is megélt. úgy érzem sosem lesz már vége, tudom mit kellene tennem de még az is először lehet csak a rosszat hozza rám, teljesen bizonytalan és fájó. Nagyon bánt amit hibáztam és talán ha kevésbé szeretném magam könnyebben tudtam volna keményebb lenni magammal és nem lennék most itt. Félek a szapulástól és nagyon bánt a lelkiismeretem.
szerintem
szerintem ÉPP AKKOR szeretem magam
ha MEREK keményen irányt tartani
hiszen tudom és érzem, hogy az a jó
számomra épp egoizmus nemszeretése
a könnyebb utat mikor mégis választom
-
: )
persze értem, de én
persze értem, de én alapvetően egy magammal szemben nagyon megértő, lágy,
és újabb időt megszavazó ember vagyok amikor pedig nem kéne. nehéz változnom, nagyon kínlódva megy, pedig annyi praktikám van. ja! persze épp azért! :) de mindig elhiszem magamnak. de ki fogom nyomtatni amit írtál, hogy olvasgassam amikor megint belehuppanok a régi érzésekbe. igen, ha az embernek van társa és ismeri sokat tud tenni a másikért, de ha így is sikerül ezt a mérföldkövet meglépnem az olyan erőt ad amit senki és semmi.
Helyesen írtad: )Mi van
Helyesen írtad: )
Mi van akkor, mikor a szív azt mondja, lépj, de az ész viszont azt, hogy ne.
Mikor lépnél, visszatart valami, és a gödör egyre mélyebb, már szinte szakadék.
Szóval szív vagy ész???
Szeretet mindenhol ott van, én, ha mástól nem is, de a növényektől kapom folyamatosan. Ha pedig nagyon egyedül vagyok, és nincs mellettem senki, kimegyek a kertbe és átölelem a vén diófát, ami nagyon kellemes érzés, persze ha a szomszéd meglát, tuti bolondnak néz, de kit érdekel.
Igaz most van egy szeretet gombócom is, akitől mindennap megkapom a magamét. :))
http://oromhirado.net/content/%C5%91szinte
Nem élek egyedül, de sokszor érzem magányosnak magam, na és itt kezdődik a szív vagy ész, szív vagy ész….
Én azt nem tartom hisztinek, hogy mindennap felnézek ide, megosztom Veletek a gondolataimat, gondjaimat, elolvasom a Ti soraitokat, szóval nem hiszem, hogy csak az miatt jövök ide, hogy mások figyelmét elvegyem, de az már igaz, hogy ha itt vagyok, akkor töltődöm, és az jó.
: )
szív!
többször kaptam azon magam, hogy innen töltekezem
és elnyomom a szívem hangját
ami nekem nem jó
-
pl a szívem őszintesége konfliktust sejtető irányba vinne
amit épp nem akarok
vagy bátorság kéne a lépéshez
ami épp nincs meg
-
lehetek tehát itt
nincs vele baj
de fontos, hogy ne pótszer legyen
és kiálljak a szívem hangjáért az életemben
Köszi, megSZÍVlelem. : )
Köszi, megSZÍVlelem.
: )
Legnagyobb félelmem
A magány, az hogy nem szeretnek és én sem szerethetek senkit, szeretet nélküli élet.
Szembenézünk és ettől megborzongok az utolsó idegszálamig, képtelen lennék így élni. Egyedül még csak-csak, akkor is kell, hogy érezzem, hogy egy szeretetháló körül vesz. Emberek, barátok, család, ismerősök, ismeretlenek.
Néha nem kell sok -egy őszinte mosoly is elég, máskor kevés egy ölelés is.
Hiszem, hogy a szeretet a leghatalmasabb erő a világon, az életet jelenti nekem.
A magánytól való félelem mindig megtalál a legmélyebb mélyponton és erősebb, aztán jön újra az 1. a-z ig a mókuskerékben:-)
magány?
tele a világ emberekkel
bárkit megszólíthatok
bármikor
magányos csak akkor vagyok, ha ezt nem merem
-
ha pl feleslegesnek tartom magam
vagy úgyvélem érdektelen lennék
vagy úgyvélem a másik lenne
számomra érdektelen
-
ilyenkor jó a bátorság
-
ilyenkor jó a félelmem IRÁNYÁBA lépnem
pl megszólítani egy vadidegent egy parkban
ahelyett hogy ide jönnék
csak így léphetek tovább
MAGÁNY?:)
Helló!
Lehet hogy ezt olvastad már.Ha nem,akkor jó szórakozást.:)
http://mienkajovo.blog.hu/2007/12/24/multik_fasizmusa_es_az_idonyomorito...
Tánc :)
Szia Rit! :)
Tényleg a Szeretet a leghatalmasabb erő a világon - az Élet, ahoggy mondod.
Próbáld ki amiről István írt.... ha a magány a félelmed, csak úgy tudsz megszabadulni tőle, ha szeretettel közeledsz felé. :)
Felhívás keringőre - de Te vezetsz. :)
Emberek között, társaságban, sőt egy társ mellett is lehetsz magányos, és ha egyedül vagy sem kell magad annak érezni.
TÁRSnak lettünk teremtve - és ez így van jól - nem jó egyedül.
Falkában kell élnünk, mert csak így haladhatunk előre - van aki utat mutat, és van akinek mi világítunk.
Az egyéni fejlődés - felismerések, tudatosodás, megvilágosodás .... igen, ez egyéni út.... - de külső ráhatásokkal, - és mitsem ér a falka hierarchiája nélkül. A MINDEN is SEMMIvé lesz, ha más nem kaphat belőle.
Rit! Nem vagy egyedül! - ez már biztos! És ne legyél magányos sem! :)
a tánchoz
is társ kell, elsőre ez a kép ugrik be.
Tovább gondolva lehet nagy közösségben és szólóban is. Mindegyik szép és értékes, mint a mostani életem. Mégsem az igazi - az én fejemben az élet tánca nem fér össze a társtalansággal.
A társ, több mint a társaság, mozdulhat egy irányban, egy ütemre sok-sok ember, lehet ez nagyon jó, felszabadító és boldog időtöltés. Magával ragadó egy szép szóló.
Egységbe kettő forrhat, ha nemcsak a lépésük, a szívük is egy ütemre dobban és sugárzik belőlük a harmónia.
Ez hiányzik és ettől félek, attól hogy sosem fogom érezni és attól is, milyen lesz ha majd érezni fogom...
hátezfantasztikus
köszönjük
igen
Ez a jó.
:)
Jóóóó.
.... mint mindig
átélni
megélni
újból
most épp
rajtad keresztül - is
ha épp felejteném
kell egy kis löket
jobbról-balról
néha
:))
ezért szeretem...
és....
Örülni mások örömének, sikereinek - nagy Öröm. :)
és....
"kell" az 1.pont is önmagam elfogadásához, szeretetéhez - ez is az egész része.
"elfogadni azt is, amikor nem fogadom el épp magam" :)
.... "ahogy a szívem súgja"
.... "jó elfogadnom"