12 éve élek szakaszosan egy alkoholista, mentálisan súlyos beteg férfival.
A kapcsolatunkat a tettleges és szóbeli bántalmazások sorozata töltötte ki ezidáig.

Hogyan tovább? Hogyan? Tovább?

"ne gyere többet"
"de.."
"ne tedd még nehezebbé"

hmm... a "válság" igenis nézőpont dolga

-

Isten dolgozik bennünk, rajtunk
a maga végtelen bölcsességében

.. Mindenség, Tao, Sors, Véletlen – helyettesíts be ..

átadni magam

... reménytelenség - ismét... félek, ez már végleg így marad. A problémák túlnőnek rajtam és én nem tudom mit tegyek, mit ehetnék még.

Szabad.
Igen.

Erre jutottam.

Szabad akaratom van.
Az élettel is rendelkezhetem.

-

Másrészt, hogy hatalmam van rá nem jelenti, hogy értelme is.

Jó ezt megvizsgálni.

Tegnap úgy voltam, hogy leírom minden bajomat , mert lett volna mit.

"Nincs mitől félned. Csak azt veszítheted el, amit el kell veszítened. És jobb, ha minél előbb megszabadulsz tőle, mert minél tovább marad, annál erősebbé válik."

Volt egy álmom. Szerető család, karrier, jó megélhetés, szép ház. Szertefoszlott. Mikor? 14 éves voltam, amikor csúnyán otthagytam életem legnagyobb és talán egyetlen igaz szerelmét.

18 éves lány vagyok, itt ülök a gép előtt és remegő kézzel írom most ezeket a sorokat, s halkan hogy anyukám meg ne hallja, de már késő, meghallotta és újra elkezdődött a kiabálás, s nagyon csúnya sza